…egy újabb InfoCsoport honlap…
Nátyi Róbert művészettörténész az Alfons Mucha grafikai munkáiból rendezett kiállítás sajtótájékoztatóján a szegedi Reök-palotában 2017. március 23-án. A szecesszió meghatározó alkotójának 64 grafikáját és fotóját bemutató kiállítás március 24-én nyílik. MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely
Kántor Ágnes szegedi festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás Határérzet címmel csütörtökön a Reök-palotában.
Nátyi Róbert művészettörténész a tárlat anyagát bemutatva szerdán elmondta, hogy az idén tízéves Regionális Összművészeti Központ fölvállalta a helyi képzőművészek támogatását és bemutatását, évente egy-két alkotó rendez önálló kiállítást a szecessziós palotában.
Kántor Ágnes a Szegedi Tudományegyetem rajz és művészettörténet tanszékének oktatója, rendszeres résztvevője a szegedi Nyári Tárlatoknak és a Táblaképfestészeti Biennáléknak. Festészete túlmutat a klasszikus táblaképfestészet keretein, rendszeresen készít installációkat, térbeli projekteket – közölte a szakember. Hozzátette: a kiállításon hét teremben csaknem száz, az elmúlt tíz évben készült alkotást láthat a közönség, nem időrendi, hanem tematikus elrendezésben. A festőművész elmondta, hogy munkái technikailag változatosak, gyakran használ akrilt vásznon, sokszor készít formázott képeket, de ha úgy megfelelő, fából hoz létre munkákat vagy rajzokkal egészíti ki a látványt. Több külföldi rezidenciaprogramon vett részt, ezeken és különféle kiállításokra is készített nagyobb sorozatokat, ezek közül is bemutatnak néhányat.
A művészt az utóbbi években a digitális terek kezdték foglalkoztatni, az egyik teremben kiállított festményein napjaink vizuális világának mintázatait igyekszik visszaadni. Több kép alapjául helyszínelést megörökítő fotók szolgáltak, az ezeken szereplő figurákat a művész kiragadta eredeti környezetükből, és szürkés kék, perspektíva és horizont nélküli háttérbe helyezte. Az egyik teremben a Viselhető identitás című installációt láthatja a közönség. Kántor Ágnes elárulta, a 2011-ben Mariborban készített projekt alapját az a felismerés adta, hogy az emberek szeretik kifejezni magukat öltözködésükkel, de általában csak olyan dolgokat mutatnak meg, melyekről szeretnék, hogy mások is tudjanak. A festett ruhadarabokon a művész olykor intim vagy teljesen hétköznapi személyes történeteket örökített meg.
Forrás: MTI
Duray Tibor több mint öt évtizedes pályáját ismerhetik meg a látogatók az 1988-ban elhunyt művész alkotásaiból Emberi, túlságosan is emberi címmel a szegedi Reök-palotában pénteken nyíló tárlaton.
Kukla Krisztián művészettörténész a tárlat anyagát bemutatva szerdán úgy fogalmazott, hogy Duray Tibor, akit a 30-as évek kiugró tehetségeként tartottak számon, ma a 20. századi magyar festészet újra felfedezendő alakjai közé tartozik. Aba-Novák Vilmos festőiskolájában tanult, majd a mester segédjeként dolgozott, részt vett az 1937-es párizsi világkiállításra festett pannó készítésében is. Római ösztöndíjat kapott, majd aktív szerepet vállalt a világháború utáni művészeti életben, az 50-es években azonban visszavonult műtermébe, ám eszményeihez és a figuralitáshoz mindvégig ragaszkodott – tette hozzá a tárlat kurátora.
Kukla Krisztián elmondta, hogy a tárlaton a művész hagyatékának tetemes részét gondozó BDO-gyűjteményből, illetve a Magyar Nemzeti Galériából összesen százhúsz festmény és grafika látható. A tematikusan csoportosított alkotásokat hét teremben mutatják be, láthatók a korai art deco hatását tükröző képei, a második világháború, illetve az 1956-os forradalom ihlette szuggesztív képei, a finom kezű grafikus tusrajzai, a Hunyadi téri műterem ablakából feltűnő világot megörökítő tájképei, a korábban soha ki nem állított színpadkép-tervei, nagyon színes, ugyanakkor tagolt üvegablaktervei, valamint zsánerképei és portréi is.
A március második feléig látható kiállításon hosszú évtizedek után újra bemutatják Duray Tibor Aranykor című monumentális festményét. A művész megbízás nélkül kezdte el festeni a hatalmas faliképet, amely 2-szer 10 méteres méretével jóval nagyobb lett, mint műterme, így elkészültéig ő maga sem láthatta egészben. A festményt csupán egyszer, 1982-ben állították ki a Műcsarnokban, restaurálása pedig a szegedi kiállításra fejeződött be.
A tárlathoz számos kísérőprogram kapcsolódik, melyek közül Kukla Krisztián a március 7-i divatbemutatót emelte ki, ahol Duray Tibor üvegablakai által ihletett ruhákban gyönyörködhetnek az érdeklődők.
Forrás: MTI