Az antropometria helye a tudományok közt

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban eddig mindannyiszor az ergonómia összefüggésében emlegettük az antropometriát. Ezután is így lesz. De mi fán is terem az antropometria?

                 Az antropológia (embertan) és a humánbiológia vagy humán fiziológia („élettan”): olyan tudományterületek, amelyek sokágú voltukban is viszonylag nagy átfedésben vannak egymással. Utóbbit akár „bioantropológiának” is nevezhetjük. Az antropometria (a humán testmértéktan, aránytan, amely a testváltozások mértéktana is) úgy illeszkedik a humánbiológia keretei közé – segédtudományként –, hogy egyben az antropológiához is tartozik. Vegyük még figyelembe, hogy a humán biofizika, csakúgy, mint a humán biokémia, mint határtudomány, a tágabb értelemben vett humánbiológia része (amennyiben például a biokémiát akár „molekuláris biológiának” is mondhatjuk), és ez nagyjából áll a biopszichológiára/idegtudományra is.  Társadalomtudományos információktól sem zárkózhat el a humánbiológia, hiszen például a nemi érésfázisok idejét társadalmi tényezők is befolyásolják. Állattani ismeretektől sem zárkózhat el, hiszen feladatai közé tartozik az emberi és állati működések összehasonlítása. Orvostani ágnak viszont kutatási szempontból nem sorolhatjuk be az egész biofizikát / biokémiát – más persze a hangsúlyosan orvosi változatú humángenetika stb. –,  ugyanis az orvostani oktatásban és az ilyen kutatásoknál a patológiás elváltozásokra esik a hangsúly, mégpedig nyitottan az egyéni variánsok iránti érdeklődésre, míg a bioantropológia épp a leginkább normaszerű humánbiológiai működések tudománya, és mindig embercsoportoknak a biológiája iránt érdeklődik.  (Igaz, a humánbiológia az élettelen – a már nem élő – emberi test fizikai-kémiai viselkedését is tanulmányozza anatomikusan, de a rendellenességekre itt sem figyelve.) Kidolgozza azokat a mintavételi eljárásokat, amelyek révén egy adott populációból történő kutatói merítésből helytállóan juthat sok-elemes megállapítás-együtteshez a populáció egészére vonatkozóan. (Adott populációként kijelölhető akár az emberfaj egésze, vagy ebből a nőneműek összessége, vagy egy város meghatározott korcsoporthoz tartozó lakosainak együttese, vagy egy ország meghatározott sportágat űző versenysportolóinak együttese – és így tovább.) Mást jelent azonban egy-egy kutatás iránya és annak módszere vagy valamely segédmódszere. Segédtudományi jellegénél fogva, és hangsúlyosan vizsgálat-metodikailag nézve az antropometria (és még nem egy más biometriai résztudomány), az orvostanhoz is tartozik – éppúgy, ahogyan hiába számít a természettani ágaktól távolinak a közgazdaságtan, a szociológia, a szervezéstan, a hadászat stb., mindnek egyaránt megvan a matematikai oldala.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)
ERFA logo EU

Az ergonómiai kutatómunka tudományos pozíciójáról

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban eddig már nem kevés szó esett az ergonómiai kutatásokról, de azt még nem világítottuk meg, hogy néhány kutatási formát leszámítva (melyek egyben terméktervezés-előkészítést is jelentenek) mi haszna lehet ezeknek, egyáltalán hogyan lehet létjogosultságuk. Hiszen az az ismeretanyag – humánbiológiai, fizio-patológiai, pszichológiai stb. –, amelyet az ergonómiai értékelő elemzések és fejlesztőleges programok hasznosítanak, zömmel készen adódnak az ergonómusok elemző munkája számára: nekik, gondolhatnánk, elég csak átvenniük a tőlük függetlenül munkálkodó szaktudományos teamek szakkönyvekben, tanulmányokban foglalt eredményeit. Kérdezhetnénk: ugyan miért nem elég, ha a humánbiológiát a biológusok kutatják? Vajon nem valamiféle fölösleges tolakodás, hogy még az ergonómusok is bekapcsolódjanak embertani részterületek kutatásába?

                        Nos, nem az, pontosabban az is lehetne, ha az embertani ágak mindegyikében vagy többségében zajlanának ergonómusi vizsgálódások, kísérletezések, ha tehát az ergonómusok nem választanák ki azokat a részterületeket, és a részterületeknek is azon szegmentumait, amelyek kiváltképp fontosak a munkafolyamatok javíthatósága szempontjából. Nézzük először azt, mi az, ami ergonómiai tekintetben nem kiváltképpen fontos. Merthogy valamennyire (többé-kevésbé) úgyszólván minden fontos e tekintetben, mondjuk a növénytan is, meg a tengeri állatok osztályozása is, hiszen a munkahelyi környezet jobbításának kísérlete növények telepítésével balul is elsülhet (attól függően, hogy „azért mégis, miféle növényekről van szó?”), vagy, ha a munkahelyi menzán csikóhalat vagy barracudát adnának rizzsel, az ergonómiai zuhanáshoz vezetne, hiszen súlyos ételmérgezést szenvednének a munkaközösség tagjai. De az eképp nyilván nem érdektelen növénytani és állattani ismeretek mégsem kiváltképp fontosak az ergonómia számára. Annyiban nem fontosak, amennyiben az ergonómusnak teljességgel elegendőek az olyanféle növény- és állattani bölcsességek, mint például, hogy a konyhafelelőst kötelezni szükséges tájékozódásra minden felszolgált ételről és étel-összetevőről. Hogy mely halak nem éti halak, arról minden általános lexikon  tájékoztat; az ergonómusi kutatás ezirányban abszurditás lenne. Nagyjából hasonló alapon nem kutatják az ergonómusok a humánbiológián belül sem mondjuk a biokémiai, például enzimológiai jelenségeket. Kutatásokat folytatnak viszont antropometriai és biomechanikai irányban, nem mintha az eddig így szerzett plusz-ismeretek nagyon hiányoztak volna az antropometria nem-ergonómus művelőinek, hisz leginkább éppen az ergonómusoknak hiányoztak, ugyanis a korábbi antropometria nem épp az ergonómia speciális nézőpontjából halmozta és rendezte a maga eredményeit. Hasonló viszony mutatkozik a sporttudományos megközelítés és az antropometria/biomechanika közt. A sporttudomány felől közelítő kutatók szerény hozzájárulása az antropometriához főként sport-szempontból fontos (közelebbről például élsport-utánpótlási szempontból), de mégiscsak bővült általa egyáltalán az antropometriai tudás és az ezzel élni tudás.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Az ergonómiai módszerekről

(X)
ERFA logo EU

Az ergonómiai módszerekről

Anfineo HungaryBár az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban eddig már több alkalommal igyekeztünk szemléletessé tenni – technikailag is különböző munkafolyamatok összefüggéseiben – az ergonómiai módszer-alkalmazások egyikét-másikát, de rendezett képet még nem adtunk az eltérő ergonómiai módszerek viszonyáról és egyáltalán a metodológia státusáról az ergonómiában.

                    Míg az oktatási eredményességet tekintve a fő operátornak a közvetlen oktatót, a tanárt tekinthetjük, addig egy nap mint nap megvalósuló munkatevékenység tényleges ergonómiai színvonal-emelkedésének nem az ergonómusok a fő operátorai. Nem ők, hanem az általuk szállított ismereteket megbecsülő tervezők és döntnökök azok – és itt nem csak a terméktervezésre, illetve a gyártó vállalat döntéshozóira kell gondolni, hanem bármely munka munkahelyi irányítóira. (Ennek megállapításakor természetesen nem feledhetjük, hogy az innovált munkagépeknek nemcsak az előállítás X helyétől távoli felhasználása, hanem megtervezésük és legyártásuk maga is munkahelyeken zajlik, mely munkafolyamatok normális esetben éppúgy ki vannak téve az ergonómiai kritikának, mint mondjuk egy turisztikai szolgáltatásokat nyújtó munkahely, amely az X helyen gyártott gépeket használja.) Az ergonómusok legjellemzőbben nem tervezők vagy üzemfőnökök, hanem vizsgálódó, kutató személyek, illetve értékelők, egzakt adat-alátámasztással dolgozó véleményezők. Ergonómiai módszereken tehát kutatási és értékelő módszereket kell érteni, és másból nem is áll az ergonómusi munka, mint az ilyen módszerek gyakorlásából és gyarapításából. (Több száz ergonómiai módszert tartanak már számon –    többnyire rövid nagybetű-sorok, betűszavak jelölik őket –, és osztályozva is vannak tízegynéhány szempont alapján – az első közülük a pontosított alkalmazási cél.) Nem lehet azonban nem észrevenni, hogy az ergonómiai kutatás egyes bevetté vált módszerei mintegy spontán összeértek a gyártáselőkészítés, tervezés némely fázisaival, elválaszthatatlanokká váltak azoktól – lásd az emberszimulációs kísérleteket a járműiparban vagy más bonyolult munkaberendezések iparában. Tegyük hozzá: miközben az emberszimulációs kísérletek kutatási módszert jelentenek, általuk maga a kutatás is módszerévé lesz az értékelőrendszerek fejlesztésének.

                     A jelentős kineziológiai (összegzett élőmozgás-tani) és egyéb ismeretek dolgában felkészült, ugyanakkor rendszerszemléletben járatos ergonómusok munkahelyi-megfigyeléses eljárásai – alapvetően ezeket nevezik együttesen papír–ceruza-módszernek – máig nem vesztek ki. Az ilyen, munkalapokra felvitt felmérési eredmények – számos támpontot adnak egy-egy adott munkahelyi szokásgyakorlat szinte minden szempontból kedvező átalakításához, amelyre a kiértékelés után kerülhet sor. A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi felelősök ilyenkor hamarabb tudnak prioritásokat kijelölni az intézkedési tervhez, mint ha számítógépes adat-özönt kapnának (amelynek nagy hányadát aktuálisan nincs lehetőségük hasznosítani). A hightech termékgyártásban azonban épp erre az adat-özönre van szükség, amelynek csoportosítása, értelmezése is nagyrészt digitális gépiességgel történik, lévén, hogy valamelyik értékelő módszer implementálva van a számítógép ergonómiai-funkciós szoftverébe. Külön kell említeni a verifikációs (modell-betáplálást igénylő, virtuális mozgáskísérlet-lefolytató) szoftvereket.

                    Ergonómiai kockázatbecslésre hazánkban is számos probléma-azonosító módszert használnak, köztük a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kontroll-indexét.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)
ERFA logo EU

Testünk az EGR-ben – a nehéz fizikai munka

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban legutóbb az ergonómiai értelemben vett ember–gép-rendszer (EGR) változatai közül azok felé fordultunk, amelyekben a technikai alrendszer csak kis arányban, nem határozottan túlnyomó mértékben mentesíti az emberi fizikumot az erőkifejtéstől. Egyelőre csak a jelzett technikai alrendszerekről adtunk képet, most azonban az emberi alrendszerről lesz szó, a nehéz (nem föltétlenül az igen nehéz, nyomatékosabban testalkat-feltételes) fizikai munkavégzés esetcsoportjában.

                  A biztonsági előírások, balesetvédelmi szabályok tematikáján túlmenően itt az ergonómiának azok a feladatai is igen hangsúlyosak, amelyek az alig is elkerülhető, járulékos, hosszabb távon jelentkező testi károsodások minél jelentősebb fokú enyhítését célozzák (miközben persze a lelki károsodási lehetőségek megszűkítését is). Mindehhez nem nélkülözhető az emberi test munka során történő működésének, az igénybevételi csomópontoknak és ezek elmozgásainak szisztematikus analízise. A munkahelyi fizikai kockázatok ugyanis a különböző indirekt munkahatások és a különböző testtájak társításával, testtájakhoz köthető betegségcsoportok taglalása formájában fejthetők ki.

                  A vázizomrendszert tekintve a kézen és a csuklón kívül kiemelten veszélyeztetett terület még a nyak, a váll, a könyök és a hát, miközben nagy figyelemmel kell lenni még az inakra. A hátat illető munkahelyi ártalmakért – a nem statikus munka esetén – főként az egészségileg nem eléggé racionalizált kézi anyagmozgatás, a gyakori hajolás és csavarás, a testet átható rezgésjelenségek, illetve a tökéletlenül felmért nagyságú fizikai teher vállalása a felelős, míg mondjuk a felső végtagi megbetegedéseknél az érszűkítő hideghatások is aláhúzottan említendők.

                Kézi anyagmozgatásnál az ergonómiai elemzés felméri a feladat feltétlen követelményeit – ezeket differenciáltan felsorolva –  és az így vagy úgy befolyásoló, illetve a potenciálisan módosító kockázati tényezőket (a teher megfogásának módja maga is egy alapos vizsgálatra, variációs feltárásra érdemesített külön tényező), azonkívül áttekinti a személyi tényezőket, és a feladat elvégzéséből adódó lehetséges testválaszokat. A testválasz lehet kedvezőtlen, nem kedvezőtlen vagy akár kedvező, lehet továbbá rövidtávú és hosszútávú. A hosszútávú kedvezőtlen testválasz lehet szűken lokális vagy kiterjedtebb szöveti elváltozás és lehet halmozódó mozgásszervi megbetegedés is. Az ergonómiai munkarendszer-fejlesztések a nehéz fizikai munkánál kiváltképp aprólékosak, időről időre sok tényezőhöz nyúlnak, sok kis változtatást eszközölve, ezek összegződnek aztán jelentős munkarendszeri javulássá.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Testünk az EGR-ben – a PC-használat

Testünk az EGR-ben – a járműhasználat

Gépünk az EGR-ben

 

(X)
ERFA logo EU