A verset ünnepli majd’ minden magyar

Aligha akad olyan író-olvasó ember Magyarországon, akinek április 11-éről ne a költészet napja ugrana be kapásból, és rögtön utána az is, hogy a jeles nap egyúttal József Attila születésnapja. De vajon mióta is és miért ünnepeljük a magyar költészetet?

Legelőször az 1956-os nyári ünnepi könyvhéten, majd 1961-ben tartottak a magyar verseket ünneplő és népszerűsítő programokat, de csak 1964-től vált rendszeres hivatalos eseménnyé, és az Írószövetség javaslatára ekkor kapcsolták József Attila születésnapjához. Érdekes egybeesés, hogy Márai Sándor (1900–1989) is ezen a napon született, ám az ő neve akkoriban még csak említésre sem kerülhetett, lévén emigrált polgári íróként nem felelt meg a kor ideológiai elvárásainak. Ellenben a nehéz sorból származó, baloldali érzelmű József Attilából az Aczél–Kádár-korszak kultúrpropagandája proletárköltőt faragott, így neve a politikai kívánalmak szerint is alkalmassá vált a hazai líra képviseletére. Az pedig vélhetően az Írószövetség tévedhetetlen értékítéletének köszönhető, hogy a korszellemet túlélő, irodalmilag megkérdőjelezhetetlen név fémjelzi a magyar líra ünnepét.

Költészet Napja 1970 Pécs Ifjúsági Ház Juhász Jácint

Szerencsére a költészet napja mint jelentős irodalmi esemény sem ragadt meg az ideológiai klisék béklyójában – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy képes volt túlélni közel hat évtized viharokkal tűzdelt történelmi, szellemi és kulturális változásait. Szerte az országban és határainkon túl szerveznek kiadók, iskolák, művelődési intézmények és színházak, kávéházak a kortárs és klasszikus versek köré programokat: felolvasásokat, könyvbemutatókat, szavalóversenyeket, író-olvasó találkozókat és még sorolhatnánk. A hajdan intézményesült, művi keretek közül kilépve a költészetnap az utóbbi évtizedben képes volt úgy megújulni, hogy mostanra ne kötelező üres program, és ne is csak a szűk szakma privilégiuma legyen, hanem az átlag magyar betűfogyasztó polgár saját személyes élményeként és eseményeként tudja magáénak. A mára – kis túlzással – össznépi mozgalommá váló esemény fókuszába egyre inkább az olvasók, a hétköznapi ember aktív versfogyasztása kerül.

Unger Pálma színművésznő, Pécsi Nemzeti Színház

Ennek szellemében különféle kreatív, saját élményű versmondó maratonok születnek évről évre, melyek az online jelenlét révén egészen széles tömegeket képesek aktív bevonódásra inspirálni mind felolvasói, mind (bele)hallgatói minőségben. Így aztán a tavalyi évben a koronavírus-járvány sem jelentett akadályt, helyette újabb kreatív kezdeményezések születtek: a Pécsi Nemzeti Színház színészei például az otthonukban felvett versvideókat tettek közzé, a versmondók egyesülete szervezésében mintegy száz külföldön élő magyar mondott verset a Facebookon. Az Örkény Színház pedig egészen különleges, személyre szóló ajándékot adott Vers csak neked című különleges kívánságműsoruk keretében: a programra regisztrálóknak telefonban szavalták el kedvenc költőjük egy versét. Szívmelengető hagyományt teremtett Ian Lindsay brit nagykövet magyarországi küldetése idején: évről évre elszavalta magyarul egy-egy nagy költőnk – József Attila, Radnóti Miklós, Juhász Gyula –egy gyönyörű versét, ezzel a megható gesztussal is még inkább a magyarok szívébe lopva magát, egyúttal tisztelegve a magyar nyelv és kultúra előtt.

Költészet Napja Plakát 1968 Grafikus - Zelenák Crescenda Forrás - Bedő Papírrégiség

Különleges, mára mozgalommá váló kezdeményezéssel robbant be 6 évvel ezelőtt, József Attila születésének 110. évfordulója alkalmából a Gittegylet nevű informális kulturális műhely csapata. Egy rendkívül egyszerű, és talán éppen ennek köszönhetően sikeres gerillaakciót indított el Posztolj verset az utcára címmel: felhívásukra a legtriviálisabb utcai helyszínekre – padokra, üres kirakatokba, kerítésekre stb. – helyeztek ki emberek százai, majd ezrei nekik tetsző verseket, majd a megtalálók a verseket lefotózva szelfivel vagy anélkül feltöltötték az esemény felületére. Az akció annyira sikeressé vált, hogy több mint 20 országban ezerszám kerültek ki magyar versek az utcákra – elérve az eredeti célt: hogy a vers közkinccsé váljon, lépten-nyomon bárki belebotolhasson szó szerint. Tavaly karanténverzióban, azaz FB-eseményként élt tovább a kezdeményezés, és idén sem lesz ez másként, de a tapasztalatok szerint ez kicsit sem szegi kedvét a verskedvelő embereknek.

Idén a tavalyihoz hasonlóan a legtöbb versünnepi program az online térbe kerül, de mára már az életünk szerves része lett a kultúra online fogyasztása, így ez nem lehet akadály. Olvassunk, hallgassunk vagy akár posztoljunk ma verseket – önmagunk örömére, és a magyar líra tiszteletére. De még jobb, ha minden napunk egy kicsit versünneppé válik.

Kapcsolódó oldalak:
A verset ünnepli majd’ minden magyar, Pécsinfo.hu
Együtt szaval az ország
Kortárs költők írtak verset az Örkény Színház társulatának

Költészet Napja Plakát 1968, Grafikus: Zelenák Crescenda, Forrás: Bedő Papírrégiség

A Távol-Kelet hálószobái – az ágy tájolása a fengsuj szerint

Ön fiatal vagy idős? Például ezért sem mindegy, hogy alváskor a feje melyik égtáj felé mutat.

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk egzotikus blokkjában nem foglalkozunk a lakhely-központú keleti hagyománykultúrák mindegyikével, csak a nyugaton is számottevő kedveltséget szerzett „iskolákkal”. Így nem lépünk tovább a japán futon-ágy eredeti használatának és a kínai fengsuj szerinti ágyelhelyezésnek a témájánál, mégis, ha a fengsujnál tartunk, vétek lenne meg sem említeni a szanszkrit nyelvű Védák korából származó vasztu-kultúrát, illetve a japán kertrendezésnek nem sinto-alapú, hanem zen-buddhista mesterhagyományát.

               A hálószobai térharmónia eredeti fengsuj-mesterei mágneses iránytűvel, emellett a szextáns (égitest-szögmérő) kezdetleges előzményét jelentő készülékkel – gnómonnal – , valamint réz ácsmércével jártak-keltek és számolgattak, kombináltak. A különböző irányokból a helyiségbe érkező természetáramok, a csí-k viszonyait elemezték; hogyan kerülhetnek majd ezek a csí-k a legteljesebb harmóniába az ágyat használandó személy emberi csí-jével, azaz lélegzetével. Voltak azonban már régen is olyan általánosabb szabályok, amelyeket ősi elemzések oly visszatérően, bőven igazoltak, hogy ellenőrző újraelemzésük éppoly feleslegessé vált, mint a klasszikus sakkmegnyitások  első szakaszbeli menetéé (a feleknek x lépés erejéig nem kell gondolkozniuk, csak emlékezetből reprodukálniuk a rég kikísérletezett optimum-húzásokat).  Nézzünk most néhány ilyen szabályt a mögöttük meghúzódó analitikus bölcsességek kifejtése nélkül.

               A hálószoba és a fürdőszoba ne legyen szomszédos. Az ágy és az ajtó ne álljon egymással szemben: az ajtó ne nyíljon épp az alvó talpa felé („ravatalozói pozíció”). Fekvéskor a fejünk falközelben legyen, eképp az ágy legyen majdnem, de nem teljesen körbejárható. Ne lebegjen a szobaközépen, de ne is legyen kuckószerűen beragadva falak-polcok közé. Az ablak alatt se legyen. Ne aludjunk gerendák alatt, például alkalmazzunk felfüggesztett vászont. Jó, ha a szobába korán besüt a nap, de ha az ágyra süt, az már nem olyan jó (részleges elfüggönyzés, elredőnyözés).  A fejrésznél jó akár kétoldalt is éjjeliszekrény, de a szobatér legnagyobb része szabad legyen a hálóban. Hangsúlyos tükör, táblaállvány (ma: televízió), családi kép a hálóban ne legyen; virág, növény a sarokban, vagy az ablak alatt esetleg, de semmiképp ne tartsunk kaktuszt, illetve más tüskés vagy kardlevelű növényt ebben a térben.  Ha a falaknál szögletes bútorok terhelik a helyiséget, tegyünk rájuk puha sarokvédőket.

Ha fekvéskor a fejünk északra néz, az álmatlanság esélye lecsökken, a nyugodt álomé megnő. Ha dél felé mutató fejjel alszunk, az álmunk színesebb, mozgalmasabb lehet, de hosszabb távon ebben a helyzetben túl-energizálódunk az alvások alkalmával, felriadások érkeznek, fáradtak lesznek az ébredéseink.     Ha a fej alváskor keletre/északkeletre mutat, a nyugalom fejlesztő jegyű energiatartalmakkal társul: gyerekeknek, tizenéveseknek és fiatal felnőtteknek fokozottan kedvező tájolás. Ha a fej nyugatra mutat, a nagyon mély, elsüppedt  álom lehetősége nő meg, időseknek már túlsággal is, ők jobb, ha északra vagy északnyugatra mutató fejjel alszanak. Ha a fej délkeleti irányba mutat, az álom élénk, de a regeneráció mégis jó lehet. Ha délnyugatra mutató fejjel alszunk, nyugodt energiaáramlás ér, de olyan fajta, ami nyomasztóvá válhat, instabilizálhatja a rendszeresen így alvó személy életét.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

A Távol-Kelet hálószobái – a japán hagyomány

A Távol-Kelet hálószobái – bevezetés a kínai hagyományba

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

A Távol-Kelet hálószobái – bevezetés a kínai hagyományba

A fengsuj hagyomány a lakhelyet környező terepformák, és csillagi viszonyaik kölcsönhatásait elemezve támpontokat ad a lakhely kialakításának minden részletéhez.

Anfineo HungaryFolytatjuk az alvóhelyek egészségvédő beállításának módjairól szóló áttekintésünket az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk keretében. Ezúttal a kínai fengsuj (angolos átírásban feng shui) kultikus hagyományából ismertetjük az alvásra, fekvésre vonatkozó tudnivalókat, ehhez azonban előbb jeleznünk kell egyet-mást az egész hagyományról, amelybe a felsorolandó előírások illeszkednek.  (Ironikus módon ugyan az atlanti világban az átlagkeresetűek számára sokhelyt kevesebb nehézségbe ütközik a fengsuj előírások jelentős részének követése, mint a jelenkori, új szinten zsúfolódó sanghaji vagy   hongkongi, szingapuri sokaság számára.)

           Az ó-indiai és az ó-kínai vallásos szemlélet közössége és bizonyos ellentétessége egyaránt szembeötlő. Európai nézetben különösen kitűnik, hogy mindkét keleti gondolkodásmód mennyire történetfölötti eszmeiségű, mennyire nem határozza meg egyiket sem olyan gondolat vagy törekvési hajlam, miszerint az emberi világ történetileg valamiféle isteni cél felé haladna, vagyis be kéne teljesítenie valamit. Nem: a világ örök, változhatatlan rendje időtlen időktől adva van (perodikus megszakadásokkal-újrakezdésekkel), és a vallásközösségek tagjai ezt a kész világtörvényt (a dhármát, vagy a kínai univerzizmusban a taót) kell minél inkább szem előtt tartsák, hogy életük ne értéktelenedjen el. Nagy különbség viszont az indiai és a kínai szemlélet között, hogy míg a dhármához történő igazodás főleg az egyes személyek jelen életen túli karmatikus minőségéért fontos (az indokínai stb. buddhistáknál a nagyszerű Semmibe, a Nirvánába történő beleoldódás a csúcsállapot) , addig a taónak még a passzívabb misztikus ágához tartozók is észrevesznek társadalmi-közösségi javulást vagy romlást, kritizálni hajlanak az államot,  számontartják az égkultusz földi eredményességét. A konfuciánus ág hívei számára pedig már egyenest a földi jelenségvilág kiegyensúlyozása, egyengetése, a taótól ihletett harmonizációs szellemű kezelése a fontos, és megjelenik némi életélvezési hajlam.

           A fengsuj hagyomány a lakhely-fixálás és lakhely-kialakítás olyan analitikus módszerét jelenti, amely taoista alapokra szerveződött. Elveibe éppúgy átvetül a kínai vallásból az anyai jin és a férfias Jang principium sajátos megkülönböztetése (az élettelen szférában is adott kettősség, amelynek két oldala izomorfan tartalmazza a másik oldalt is)  és összjátékuk tételezése, mint az Ég és a Föld és a köztes Ember-tényező törvényszerűségeinek teljes vallásos felhalmozású vizsgálati muníciója. A három főerőnek alárendelt öt őserő állapotváltakoztató elemeiről szóló tanítás szintén visszaköszön a fengsujban. A lég nem az őserőkhöz sorolódik, mert az Éghez számítja a kínai vallás. A fő energiák: az Égi Csí, a Földi Csí, és az Emberi Csí, miközben növényi és állati csí is hat. A szél utaztatja és szétszórja a csí-ket, ezek azonban a vizek partján megállnak, gyűjthetőkké válnak. A szél és a víz együttes neve: feng suj: a szél és a víz így, egyazon kifejezésben összeérve egyszerre jelenti a szél hozadékát, a szórt hozadék begyűjtését, és a gyűjtöttnek, illetve a megállító víznek a széltől történő megóvását.  A fengsuj ágy-összefüggésű észrevételeit következő írásunkban igyekszünk összegezni.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

A Távol-Kelet hálószobái – a japán hagyomány

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

A Távol-Kelet hálószobái – a japán hagyomány

Az ágy-elhelyezés keleti fortélyai Japánban könnyedebbek, mint a szigorúbban kötött ó-kínai hagyományban.

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban legutóbb, amikor preventív egészségi szempontok szerint írtunk az ágyak, ágyrészek választhatóságáról,  az ágy-elhelyezésre alig tértünk ki; most hosszabban lesz szó erről is.

           A tradicionális japán lakóházakban – amelyek a fokozott természeti katasztrófaveszély miatt (földrengés, tüzek, tengerrengésből adódó és folyami áradások), könnyűszerkezetes, könnyen újjáépíthető, favázas, kartont alkalmazó, gipszvakolatos objektumok – a belső terek határai mobilan variatívak.

Mivel a főfalakon sincs nagy teher, a tolófalak (vertikális panelek) mozgatásával akár hatalmas helyiség is kialakítható ugyanabban a házban, amelyet az imént még sok kis helyiségre oszló lakterületként jártunk be. Kő-, vagy betontömbök ezeknek az épületeknek az esetében csak az alsó padlózatot tartó, megemelt alj-gerendázat, illetve a vázoszlopok támasztékaiként játszanak szerepet. A nem- vízcsapos helyiségekben a padlót padlógyékény (szalmaalapú, sásréteges  tatami) fedi, nagy szelvényekben; ezeken mezítláb vagy zokniban járnak (a cipők, saruk a házelőszobában maradnak). A hálóul kijelölt helyiség napközben másféle funkcióval, akár megszűkítve-megbővítve is használható, a tatami más rendbe csúsztatgatásával, hiszen az ágyak nappal eleve nincsenek szem előtt. Faliszekrényben állnak ugyanis, lévén, hogy a futon-ágynak nincs keményszerkezetes váza. A futon háromrészes: a derékalj gyapot- vagy gyapjútömésű selyem, a hozzákapcsolható paplanrész hasonló töltésű, a párnarész kicsi, viszonylag kemény.  Este a futont a tatamira helyezik (télen dupla derékalj kerül alulra, és fűtőelem is kerül bele). Európai típusú ágy hagyományos  japán házba nem vihető, mert tönkreteszi a tatamit. Mivel a helyiség nincs megrakva bútorokkal, lámpákkal, így „európai kérdések”, mint például, hogy mekkora legyen az ágy körbejárhatósági sávja (többnyire inkább ágy-félkörről beszélhetünk), nem merülnek fel.  A futon-ágy fejrészétől kissé feljebb el szoktak helyezni egy hosszú, hasáb alakú keménypárna-félét, amely nyújtott karral elérhető, és amelyre este kislámpa állítható. A futon lehelyezésekor gondot viselnek arra, hogy ébredéskor a rálátótérben a szemnek kedves (vagy serkentő módon szép) hatáselemek legyenek: egy oldalt bevetülő napfény-sáv, egy tolófal vagy tolóajtó különleges díszfestése, vagy a ház szögletes falfülkéje, benne fali tekercskép és virágváza, ikebana-elrendezésű csokorral stb.  Bár a hagyományos japán beltéri színkultúra alapelve a nyugalmas harmóniaelv, a finom eltérésekkel történő, mértékletes játszódás, itt-ott mégis szeretnek ellentétet hangsúlyozó

díszeket elhelyezni, mint amilyen egy csillogó fekete, hajlatos kerámiatál, benne szögletes, fehér, matt felületű kövecskékkel.

           Az alkalmazott geofizikai kutatásokkal foglalkozó német Hans-Joachim Kümpel az évezredvégen feltalálta és kifejlesztette „a földrengésbiztos ágyat”, amely bizonyos mélyrezgést érzékelve pár másodperc alatt fémketreccel és felfúvódó légzsákokkal veszi körül az ágyban fekvőket, vagy az ágyon elhelyezett dokumentumokat, holmikat.  Az ilyen képességű ágy egyelőre igen drága, mégis Görögországnak, Törökországnak és Iránnak valamivel erősebb a találmány iránti érdeklődése, mint a náluknál jómódúbb Japáné. El vannak maradva ugyanis Japán mögött a földrengésbiztos építkezés elterjedtségében.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

Az egészséges ágy

Amint a konfekciós öltönyökkel, úgy vagyunk a gyártáskor átlagosított ágymodellekkel is.

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk nemrég indított blokkját az egészségileg helyes, de nem gyógyjellegű pihenési ágyhasználat témakörében. Eltérően előző két írásunktól, most inkább az ágyminőség tárgyias jegyei felől, és nem a használói testtartások áttekintése felől közelítjük meg ugyanazt a témakört. Az eddigiekben ugyan már szóltunk „túl puha” és „túl kemény” ágyakról, de éppen a megfelelő állagú ágyak jellemzőit, testünkre tett hatásukat nem mutattuk be.

                 Az „egészséges ágy” természetesen egészségbarát ágyat, egészségvédelmileg jól használható ágyat jelent: az ágy nem önmaga számára, hanem használója számára kell, hogy egészséges legyen.  Ennél a szimpla megállapításnál máris beleütközünk bizonyos bonyodalomba: nincs általánosan optimális ágy, vagyis a legegészségesebb ágymodell nem minden egészséges ember számára ugyanaz, hát még, ha a testalkatokon kívül figyelembe vesszük azt is, hogy számosan vannak köztünk derékfájósabbak, és/vagy vérnyomás-problémásak stb.  Az ágy-alapszerkezet, a tartóelem-specialitások  és a használó személy kölcsön-affinitása sem mellékes, de legnagyobb jelentősége az ágybetétnek van, ha ideértjük ennek viszonyát is a tartóelemekhez. Az ergonomikus matracok belső tagolása a különböző ergonomikus testzónákhoz igazodik (tehát a matrac nem mindenütt egyazon tömöttségi vagy lágysági fokon támasztja alá a testet, hanem sávonként kiszámított eltérésekkel), miközben a fekvő személy teste egyik szakaszon sem sejdít rá (hála az eltalált alkotórész-arányoknak)  a matracot tartó – esetleg flexibilis – szerkezetre, No de akadnak olyan kurta lábú, és ehhez képest aránytalanul megnyúlt felsőtestű, vagy épp hosszúlábú-karú, és ehhez képest meglepően tömör, zömök  felsőtestű emberek, akiknek elnyújtózási esetében a matracbelső átlagolt ergonomikus tagolása csak zavart okoz. Megintcsak alkati alapon –  vagy nem gyorsan múló különleges állapoti alapon (patologikum nélkül) –  előfordul, hogy valaki testének hőháztartása, illetve párolgása nem jelentéktelen mértékben eltér az átlagostól. Ilyen esetben a PUR-habos derékalj-párnázatok igen kellemetleneknek bizonyulnak: sem hővezető képességük, sem légáteresztésük, sem vízgőz-áteresztésük nem megfelelő ahhoz, hogy az alvó ne riadjon fel csurom izzadtságban. A jól szellőzés és szellőztethetőség követelménye a legmobilabb ágyrészekre, az ágyneműre is vonatkozik.

                 Egy biztos:   a  jól   kiválasztott  ágy    kiegyensúlyozottan      felveszi

használójának –  vagy, ha az ágy többszemélyes, használóinak – a teljes súlyát és

testvonalait. A testvonalak felvétele persze az alvás tartamára értendő. A fekvőfelületre történő test-benyomódások sem mély süppedéssé nem szabad váljanak, sem a határozatlanságig csekély mértékűek nem szabad maradjanak: a test bemélyedő részét ölelnie kell a bemélyedő ágyfelületnek, miközben a benyomódás körül a benyomódással egyenes arányban, rugalmasan kell megnövekedjék a megtámasztó ellenerő.

                 Bár a 70 cm-es fekvőfelület-magasság számít medicinálisan a legjobbnak, nagyon népszerű a 40-45 cm-es ágymagasság.  Ha emellett döntöttünk, az éjjeliszekrény, amelyre kinyúlkálunk, ennél a vertikális intervallumnál  ne legyen magasabb, vagy alacsonyabb. Az alvás helyszínéül szolgáló helyiség levegője minden alkalommal,  az ágybetétek állapota pedig évente alaposan ellenőrzendő.  Ha az ágyfej a falhoz illeszkedik, belső főfalat válasszunk, ne a télen hideg házfronti főfalat.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Az egészséges fekvés – alapvetés

Az egészséges fekvés – kiegészítő részletek

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

Az egészséges fekvés – kiegészítő részletek

Sokan nem figyelnek a  párnahasználat szabályaira, és ezzel nem keveset veszítenek.

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban legutóbb az alváskori hanyatt- és oldalfekvés összefüggésében írtunk a fekvőfelület, az ágybetét kiválasztásának legfontosabb szempontjairól. A fekvéskori testtartásokkal kapcsolatos, tudni érdemes dolgok köre természetesen jóval bővebb az általunk eddig érintetteknél.

            Hasonfekvésnél például a gerinchelyzeti optimum kedvéért tanácsos kispárnát helyezni a hasunk alá. Ilyenkor a fejpárna szükségtelen, sőt, bántóan fokozhatja a deréktáj homorulatát. Ha alváskor szeretjük homlokunkat-arcunkat karunkkal megtámasztani, a fejpárna alkalmazása hasonfekvésnél már különösen rossz.

            Ha valaki szokásszerűen oldalfekvésben tölti alvóidejének legnagyobb részét, jó tudnia, hogy oldalfekvésnél is segítheti a jó álmot a nem-fejtájéki vánkoshasználat.   Párna, vagy összehajtott takaró elhelyezése a behajlított  térdízületek közé és a csípőízület alá, stabilizálja a medencét, miközben fejpárnát is jó lehet használnunk, még akkor is, ha olykor feji kartámasszal alszunk. Ehhez ugyan a magas, nagyméretű vánkosok kerülendők, de ez általában is igaz. A kisméretű, könnyebben mozgatható és formázható párnák nyakszirthez-simulása (hanyattfekvésben) hamarabb és megfelelőbben elérhető. Mégis, a magas vérnyomásúaknak jobb viszonylag magas párnát használniuk, míg az alacsony vérnyomásúaknak az átlagnál is laposabb párna kell. Normális vérnyomásnál oldalfekvésben a nyak és a váll közti háromszöget a párna biztosan ki kell töltse.

             Amint a kényelmes fotelek huzamos használatakor a teljesen egészséges ember is jól teszi, ha időnként fölteszi egy zsámolyra, vagy egy másik székre egyik vagy másik lábát (keringési segítség a vénás visszafolyásra gondolva), illetve izeg-mozog olykor, hogy porckorong-terhelődései erre-arra módosuljanak, variálódjanak,  úgy a nem alváskori, csak ébren pihenő ágyra-fekvés jó alkalmat jelent a gerinc teljes kilazítására. A gerincterhelés lehető legnagyobb lecsökkentését lépcsőszerű pózzal érjük el: hanyattvetjük magunkat, nyakunk alá mondjuk hengerpárna kerül, lábunkat ha nem is felhúzzuk, de enyhén hajlítva saroktámasztjuk, karunkat kicsit behajlítva előretesszük. Ha a térd valamivel magasabban áll a medencénél,  akkor simul el a legjobban a lumbalis lordosis (az ágyéki görbület).

            Gerincünk számára az ágyból felkeléskor a következő eljárás a

legkedvezőbb: hirtelen kiugrás helyett lassú kigurulás az ágyszélre, ott könyök- illetve kartámasszal ülő helyzetbe egyenesedni (térd derészögben, lábfej már a földön) és nyugodtan felállni. A gerinc eddigre előalkalmazkodott az álló helyzethez.

              Következő írásukban az egészséges fekvés részletezését más hangsúllyal folytatjuk: elsősorban már nem testrészeink, hanem olyan ágyak alakzatát, paramétereit fogjuk magyarázni, amelyek a rendszeres jó alvás lehetőségének optimumát biztosítják, továbbá egyéb körülményekről is szólunk ugyanazon lehetőségek dolgában.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Az egészséges fekvés – alapvetés

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

Az egészséges fekvés – alapvetés

Alváskori gerinctartásunkat, helyzetváltoztatásainkat ne a fekhely egyenetlenségei, vagy szélsőséges állag-sajátságai vezéreljék

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk előző, bútorhistóriai blokkjában az egészségügyi szempontokat csak esetlegesen, elvétve érintettük, a továbbiakban viszont éppen ezeket emeljük előtérbe. Ha az egészségi szempontokat az általunk használt bútorokra vonatkoztatjuk, az így összegyűjthető ismeretek éppúgy kétfelé csoportosulnak, mint amikor épp járművekről, netán lábbeli-viseletekről, vagy ételekről van szó: egyrészt betegségmegelőző (egészségfenntartó), másrészt pedig gyógyászati ismeretekről beszélhetünk. Bár a két egészségügyi tematika közt nincs falszerű  elválasztottság (hiszen ágyak, székek gyógyászati kialakításának preventív védő-funkciót is tulajdoníthatunk, ha nem is a  figyelembe vett betegséget,  hanem annak lehetséges szövődményeződését, elfajulását illetően), de nagyon széles átfedés sincs köztük.  Ahogyan nem jótékony dolog akár csak negyed-dioptriás szemüveget viselnie annak, akinek kitűnően működik a szeme, vagy nem ajánlatos sokat tartózkodni rokkantaknak való kerekesszékben annak, aki egyáltalában nem mozgáskorlátozott, úgy a teljességgel normális emberi testhez szabott, fokozottan ergonomikus fekvő- és ülőalkalmatosságok nem biztos, hogy előnyösebbek a testi fogyatékkal élő ember számára bármely „kevésbé intelligens” bútornál; adott esetben még hátrányosabb is lehet az előbbi. Mostani írásunkban a gyógyeszközökre nem szoruló, egészséges emberi test fekvő – ébren pihenő és alváskori – helyzetét illetően teszünk néhány egészségtani megállapítást, anélkül, hogy máris kiemelnénk és átfogalmaznánk  azt, ami   ismertetésünkben nem csupán az ép testű emberekre vonatkozik. Később, amikor a gyógyászati ágyakkal foglalkozunk majd, még visszatérünk az itt elmondottakra.

              Nem jó, ha a fekvő személy gerince a személy szándékától függetlenül – a fekvőfelület formája és állaga miatt –  egyes szakaszain továbbgörbül a normális tartáshoz képest. (Más az az eset, amikor valaki merőben a saját helyzetvariálási kedve szerint oldalvást összekucorodik, időlegesen gerincet görbít az ágyban.) A túl puha fekhely „önhatalmúlag” megsüllyeszti, túlsüllyeszti a nehezebb testpontokat, így például  hanyattfekvésnél a medence-csontozati részt: ha sokszor alszunk így, egyrészt az ágy süppedéses egyenetlenségeket fog mutatni, másrészt hátgerincünk deformálódni kezd, és egyre kényelmetlenebbé, egyre nehezebben korrigálhatóvá válik az a tartás, amire az elején ügyet sem vetettünk. Pedig a fekvő testalak kismértékű besüllyedése fontos volna, mert túl kemény ágy esetén (vagy ha a fekvőfelület úgy egyenetlen, hogy kemény kidudorodásai vannak),  a comb, a medencecsont és a hát besüllyedése elégtelen, alakszerűtlen lesz, illetve az oldalfekvés elzsibbasztja a vállat és a kart, ami nyakfájdalomhoz is vezet. Gyakori helyzetmódosításokra kényszerülve az álmunk nyugtalan lesz, kevéssé pihentető.  Jelentékeny különbség van a viszonylag kemény-lapos (de nem rugalmatlan) és a túl kemény fekvőfelület közt. A viszonylag kemény, de rugalmas fekhely a nagyobb darab, nagyobb testsúlyú emberek számára gerincbarát. A viszonylag puha fekhely inkább a vékonyabb, illetve inasan, szálkásan izmos testű emberek számára javallott.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

Az ágyfajták 20. századi megsokasodása

A sokrétű modern ágypiac korszaka hetven éve tart.

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk bevezető, bútorhistorikus blokkjának utolsó részéhez érve a határozott történeti nézőpont már elbizonytalanodik. Kezd átlényegülni a jelen ágyválasztékának leíró szempontjává, ugyanis a 20. századközépi bútortörténeti változások óta (bár a kisebb, nem jelentéktelen innovációknak, korszerűsítéseknek se szeri, se száma), hasonló jelentőségű újabbak nem történtek.

               Az „art nouveau” formaképzés lényegében a késői 19. századi eklektikán belüli stílusváltozat, amely a 20. századelőn még továbbélt; a két világháború közti „art déco” pedig még utolsó rím az „art nouveau”-ra, mielőtt elkezdődött volna a „hosszú jelen”. De már az „art déco” is csak luxusdivatot, felszínen tüntető stílusvonulatot jelentett, hiszen az elterjedt másmilyen kortárs bútorok gyakorisági túlsúlyban voltak, a gazdag házak jelentős része pedig továbbra is a régiesebb angol vagy francia ízlésű berendezést preferálta.

                A tömegigényekre elsődlegesen figyelő nagyüzemi bútorgyártás forradalma a 20. századközépen egybecsúszott már a műanyagok forradalmával, amely variatívábbá is tette a modellkínálati spektrumot, bővültek a kombinációs   lehetőségek (ágyneműtartós, fotelesíthető, vagy ággyá nyitható pamlagok, ágykiegészítő kapcsolhatóságok stb.) A bútoráruházak, katalógusok szem elé hoztak – egyaránt könnyen elérhetővé tettek – egymástól jellegben igen távol álló ágyféléket. Még ha a ’60-as években rengetegen rászoktak is arra, hogy esténként sezlonon vessenek ágyat, és ez a szokás fennmaradt, mennyezetes koloniálágy is és japán eredetű, keménytömésű futon, valamint vízágy is kapható. A tetszéstől függetlenül széles körben számontartott ágyfajták száma megnőtt a korábbi századokhoz képest.  Ez nem pusztán a polgári életmód kiszélesülésének, az ennek megfelelő piaci ugrásnak, így az új modellváltozatok fokozottan piacosult versenyének a következménye, hanem annak is, hogy a régi ágyfajtákra vonatkozó igények sem vesztek ki. Nagy hányadukat illetően sorra megújultak ezek, legfeljebb szűk rétegigényekké keskenyedtek, no de ilyen rétegigényből sok van, és rétegigények korántsem csupán a jövedelmi elit körében teremtődnek. Például attól, hogy a függőágy régi találmány (az európaiak közül a spanyolok pillantottak meg először ilyeneket, amikor gályáikon a karibi szigetvilágba érkeztek), még nem tűnt el a modernkori kereslete, és tábori ágyakra sem csupán katonai-intézményi megrendelések tartanak igényt, hanem kempingágyak és hasonlók formájában elkelnek azok nyaralni induló családok vagy horgász-hobbisták jóvoltából is. Nem vált népszerűtlenné (sőt) az emeletes priccsek és a rácsos kiságyak házihasználata sem. Szó sincs továbbá arról, hogy ma, a latexes, kókuszhéjas hypoallergén „biomatracok” korában ne lehetne könnyen hozzájutni rugós matrachoz is: ugyanúgy beszerezhető ilyen, mint az volt tegnap, amikor habszivacs matracok zúdultak be a piacra.  Nemcsak a lakberendezői, belsőépítészeti képzettséget érvényesítő kis bútortervező irodák, de egyes kommerciális bútorelőállítók is produkálnak még ómódi fazonú és textilmintázatú, szinte földigérő oldalú franciaágyakat az újszellemű változatok mellett, amelyeknek nincsenek lakkozott farészeik, egészben színesek.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

Az európai ágy 1700 és 1800 között

A 19. század ágykultúrája

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

A 19. század ágykultúrája

A nyugat–keleti dívántól a vaságyakig

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk legutóbbi írásában a textilbevonatos heverőágyak 18. századi karrierjéről szólva jeleztük, hogy sok heverő-modellváltozat született akkoriban; néhány modellt a részletes leírás  mellőzésével meg is neveztünk. A társasélet kényelmét, de akár a délutáni, rövidebb alvást is kitűnően szolgáló, nagyobb darab, párnázott, támlás, gyakran karfás heverőbútorok (kerevetek) elnevezései közül kihagytuk a díványt és a szófát.  Nem mulasztás történt ezzel, csak halogatás.

             Keleti eredetű szavak a most említettek: a díván szó az oszmán-törököknél az államtanácsot is jelentette, mert a tanácsos előkelőségek összeülései puha kerevetekkel övezett kisteremben zajlottak, az arab szuffa szó pedig ház elé kitett, széles, jól párnázható padot jelent eredetileg, amelyen a szomszédokkal együttesen lehet üldögélni. A keleti asszociációk a 18. századi francia bútortervezők számára szokásszerűekké váltak, mert a művelt körökben folyamatos diskurzus folyt a nyugati és keleti kultúra különbségeiről, és nem egyoldalúan a kelet rovására, hanem megállapítva mindkét térfélen sajátlagos értékeket, amelyeket „összefejleszteni”, szintetizálni lenne érdemes (lásd például Montesquieu Perzsa levelek című levélregényét). Ez a fajta keleti irányú érdeklődés a 19. századra is áthúzódott. Goethe 1819-es – tehát már a napóleoni koron túli – verseskötetének címe: Nyugat-keleti díván.

             A napóleoni kor európai lakberendezési divatja a bizarrságig kultiválta a különféle keleti elemeket.  A Bonaparte-birodalmi, egyszóval empire stílus egyszerre jelentette   a klasszicizmus monumentalizálódását, és áttörtté tételét keleti motivikával, illetve a különböző eredetű motívumok egységessé aranyozását és fehérzománcozását, valamint ébenfa-sávozását. A hengerpárnák, amelyek már korábban elterjedtek a jómódú otthonokban, egyre rojtosabbakká- bojtosabbakká váltak, a pompeji és etruszk meg korinthoszi bútorformák egyiptomi és perzsa kiegészítéseket kaptak, talapzatos csónakforma és bronzdíszes, szarkofág-szerű ágyak jelentek meg.

             Az ágybetét tömése már sokhelyt libatoll, szárnypehely volt, de a tengerifű és a különböző állati szőrök sem szorultak még hátra. A forgatható, ablakban vagy erkélyen szellőztethető derékaljak, ágybetétek szinte általánossá váltak. A közép-európai paraszti dunyhák már a 18. században is toll-tömésűek voltak.

            A lakberendezési megkönnyebbedés, középpolgáriasulás, intimizálódás, az egyszerűbb, szerényebb díszesség divatja 1820 tájától 1850 tájáig: a biedermeier. A kényelmi bútorok belsejében az 1820-as évek második felében jelentek meg a kárpitrugók. Elég későn ahhoz képest, hogy acél spirálrugókat az órákban és a hintóknál már a 17. században alkalmaztak.

            A 19. század második felében a különböző stílusok keveredése új szintre lépett. Nem emelkedett ki már domináns, markánsan sajátos stílus, amely egy-egy évtizedben (vagy több-évtizedes szakaszban) jellemzőbb lett volna a korra a többi jelenlévőnél, hacsak nem éppen magát a rendkívül vegyes motivikát, az eklektikát mondjuk domináns stílusnak. De egy-egy európai mikro-körzeten belül is számos eklektikus stílusképlet élt egymás mellett: az egyik nagypolgári lakás másképp volt eklektikus berendezésű mint a másik, nem szólva a kispolgári lakásokról, vagy az elővárosi, illetve vidéki házakról. Eddig nem látott mértékben elterjedtek a vaságyak – először a fogadók, szállodák sokaságában – :  azok az akár egyszerűbb, akár cifrább képzésű fémvázak, amelyek  rugós, vagy trambulinszerű fémhálós, láncszemes aljon többnyire lenvászon lepedővel fedett szőrmatracot hordoztak.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

Az európai ágy 1700 és 1800 között

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap

Az európai ágy 1700 és 1800 között

A heverőágyak első virágkora

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk bútorhistorikus blokkjában legutóbb a 17. századi barokk időszak rövid jellemzéséig jutottunk el, amikor két bútorműves műhelycsoport európai hatása emelkedett ki: a németalföldi polgári stílus és a francia arisztokratikus stílus iskolája.  Nem említettük, de az utóbbi iskola a felület-ívelések kedvéért, minthogy a hajlítástechnika még nem fejlődött ki, sok ragasztást, reszelést és sok lakkot alkalmazott (baluszteres ágyvégek).

          A francia stílushatás a 18. században már elért északkeleten Szentpétervárig, délnyugaton Lisszabonig, sőt az amerikai iker-kontinensig, amint a holland iskola – majd 1750 után az angol – Észak-Amerika gyarmatosságáig. A francia udvari bútorstílus mélységi hatása sem volt csekély, mert nem csupán a nagypolgári szalonokig ért, hanem az íves támlaformák, a kivágatos támlák, a görbített ágy- szék- és zsámoly-lábak a paraszti világ népi barokkjában is visszaköszöntek egyszerűsített formában, textilbevonat nélküli, sötét felületű bútorokon. A fa-ragasztásos, esetleg bronzöntvényes vagy  stukkózott pajzs- inda- gyümölcsfüzér-díszítések  helyett a népi bútorokon egy-egy magányos faragott díszmotívumot helyeztek el. A barokk dekorativitásnak létezett bizonyos előkelőségi társítása, összeházasítása saját ellentétével, a klasszicizmussal, ugyanis az „udvari klasszicizmus” emelkedett szigorúsága harmonizálni tudott a barokk fenséges drámaiságával, nehézkességével. A fenséges vonásokat azonban a 18. század első évtizede múltával unni kezdték – a barokk így rokokóvá könnyebbedett és játékosodott, elbúcsúztatva az udvari klasszicizmust is. Amikor pedig a rokokó váltott már ki ellenhatást, a klasszicizmus nem a korábbi válfajában, hanem mint már elsősorban polgári klasszicizmus tért vissza.

         A reneszánszból örökölt síkmennyezetű ágyakról a barokk mesterdarabok egyre nagyobb hányadánál eltűntek az oszlopok, egyre több lett a magastámlájú félfedeles, sőt, a fedéltelen főágy; a baldachinokat már a szoba vagy terem mennyezetére, esetleg az ágy fölé nyúló fém körvázra erősítették föl, sátorszerűen.  „Lengyel ágynak” nevezték (lit à la polonaise) a feltétlenül falhoz tolandó, egyik hosszanti oldalán is támlázott ágyat. Hollandia felől elterjedtek a külön hálószobák (általában a kisbaldachinos gyermekágy is itt helyezkedett) és az ünneplős tisztaszobák, Franciaország felől pedig a rokokó időszakban az összenyitható kisszobák, kabinetek, budoárok, ahol párnásszékeken, zsámolyokon kívül ülésre-fekvésre egyaránt alkalmas újféle heverőbútoroknak is helye lett: pamlagoknak, kanapéknak, choise-longue-oknak. (A choise-longue, vagyis a „hosszúszék” itthon megszokott írásmódja: sezlon).  A falikárpitozás és a kanapé damaszt- vagy selyemszatén-bevonata meg kellett egyezzen, vagy mintázat dolgában rokonian ki kellett egészítse egymást.  Az angol rokokó bútorfejlesztést elsősorban Thomas Chippendale neve reprezentálja máig, aki a Csatornán túli domináns diófa-használatot a gyarmati eredetű mahagóni használatára cserélte.

          A klasszicizmus visszatérése már a francia forradalom előtt, XVI. Lajos uralkodása idején megkezdődött (Angliában először Robert Adam bútortervezései számíthatók ide), majd a fordulatot a direktórium éveinek párizsi szalonélete tette kétségtelenné.  A textilbevonatokat leszámítva az  antik római formák kultusza jegyében jártak el. A szalontársasági heverők végein a támlák kihajlottak, csigába csavarodtak (méridienne, rekamié, paphose), számos háznál a főágy drapériáit is leszedték, és az ágy mellé kandelábereket állítottak.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap