A “CSR” válsága

A Lajtorja Program első cikksorozatának keretében a gazdasági tevékenységi  formák korszerű változatait és tovább-alakulásuk dilemmáit ismertetjük, kitérve történeti előzményeikre is, valamint az összgazdasági arányaikat illető vitákra. Utóbbiak nem súlytalanok: időről időre befolyással vannak még az aktuális szabályozásokra is a különböző országokban.  Tematikánk a nagyvállalati szféra kérdéskörétől a szociális szövetkezeti működés gazdasági összefüggésein át a mikrovállalkozások napi gyakorlatáig terjed.

Előző CSR írásunkban a for-profit nagyvállalatok üzemelési gyakorlatához kapcsolódó „CSR”-fogalmat (corporate social responsibility) jártuk körül, végül jelezve, hogy jóideje feszültség, kritikát kihívó meg nem felelés mutatkozik a fogalom haladott koncepciója és a ténylegesen történő vállalati illetőségű társadalmi felelősségvállalás közt. A kritikai állítások részbeni belátása nyomán jelent meg a továbbfejlesztett „CSR”, pontosabban most már a „CSV” fogalma, és üzletalakítási törekvése (Creating Shared Value – közösségbe léptetett szempontok szerinti értékteremtés). Mostani cikkünkben a „CSR” bírálóinak főbb észrevételeit igyekszünk összefoglalni.

A „CSR”-t érő kritikák eleinte arra helyezték a hangsúlyt, hogy Milton Friedman „CSR”-ellenes álláspontjának gyengéi – mit nem vett figyelembe Friedman – nem teszik azonnal semmissé az erősségeit, merthogy azok is akadnak. Számtalan példa mutatja, hogy a profitnövelés nem egyenlő a társadalmilag káros nyerészkedéssel, és nem is csupán pénzbeli eredményű, vagyis az elmaradt haszon társadalmi elmaradt hasznot is jelent.  (Még a környezetbarát újítások nagyobb része is for-profit úton születik meg.) Nem elég tehát, hogy a direkt társadalmi felelősségvállalás mindent összevéve nem vezet profitcsökkenéshez. Mert ha nem járul hozzá határozottan az alaptevékenység sikerességéhez, zavaró tényezővé válhat a vállalat profitnövelési koncentrációja rovására, egyben bizonyos indirekt társadalmi hasznok rovására.  Ezért a direkt társadalmi felelősségvállalást kifejező tevékenységi elemeket, vagy ezek demonstratívabbjait a cégek önkéntelenül is igyekeznek működésük függelékeivé lefokozni, szervetlenségüket nyílttá tenni.

Utóbb a „CSR” kritikusai azt is felvetették, hogy ha adott esetben egy vállalat profitnövelési kondíciója valóban túlontúl szemellenzős a káros kihatások ügyében, még jól is jön számára a  CSR-elvárás, hiszen például egy vonósnégyes vagy valamely új gyógymód támogatásával a cég jelentős ideig  jól leplezheti  attitűdjét. Vagy megfordítva: a vállalatot épp az alaptevékenységgel össze nem függő jócselekedetek növekvő goodwillje teszi figyelmetlenebbé főbbik ügyvitele torzulásai dolgában.

Vajon mi lehet az érdemi válasz –  a vállalati szféra tudatos-célzatos társadalmi felelősségvállalásának elszánt hívei részéről –  ezekre a meglehetős keményen találó kifogásokra? Következő cikkünk témája ez lesz.

Addig is…

Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!

A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

(X)
ESZA Széchenyi2020

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>