Ágyak és ágyköltemények a középkortól 1700-ig

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.  A kapcsolódó cikksorozatunk ágyhistóriai blokkjában legutóbb a keresztény későókorig jutottunk, mely időszak során a temetéseknél, hamvasztásoknál is szereplő halotti ágyak történeti letűnte kezdetét vette. Az alvóágy antik alapmodellje viszont –  a könnyű favázas, esztergált, bekötött,     nem nagyon széles fekvőbútor – még csaknem ezer éven át domináns maradt, kevés módosulással. Ami a módosulásokat illeti: az ágyállvány lábai meghosszabbodtak, de nem úgy, hogy a viszonylag alacsony ágyváltozatok is magasabbakká váltak volna, hanem a lábvonalak a fekvőfelület fölé nyúltak, ahol összekötő oldaldeszkákat kaptak. Az alsó-középkoron túli nagyközépkorban (12-13. század), majd még a késő-középkor első felében is (14. század) nagyjából ugyanazt a fekvőbútor-alakzatot látjuk a korabeli domborművi, falfestészeti, táblaképi és kódex-illusztrátori ábrázolásokon, kivéve a hidegebb klímájú tájak hajlékainak festészeti dokumentációját, mert ezt tekintve összetettebb megállapításokra kényszerülünk.  A keskeny, lapos ágy nem volt alkalmas arra, hogy a másutt szokásosnál sokkalta vastagabb, melegebb ágybélést és halmozott ágyneműt hordozzon, ezért az előkelő házaknál már a korai középkorban a mesterek bárddal hasított, nagy térfogatú pallódeszkákból ácsoltak ágykeretet, amelyhez eleve széles, három-négyszemélyes fekvőfelület illett. A rideg románkori várakban a nyílászárás fogyatékosságai miatt is tanácsos volt a nagyágyat elfüggönyözhetővé, körbe-kárpitozhatóvá, már ácsolati vázát nézve is sátorszerűvé, mennyezetessé tenni, oszlopokat alkalmazva. Az ágymennyezet gerendáihoz erősített függönyzet: a korai baldachin. Keleties, bizánci hatás is kiütközött mindebben – minthogy a konstantinápolyi előkelőségi ágyakat könnyebb vetésük ellenére is nagy díszépítményekké formálták, idővel gazdag  faragásokkal, tagozásokkal, berakásokkal.

              A gótika korában a váristálló személyzete változatlanul szalmafészkekben aludt, de az alacsony rangbéliek egy része a felső termek elkárpitozható alvófülkéiben, beépített ágyakban, szekrény-alvóhelyeken. A későgótikus-korareneszánsz korban már fűrészmalmok működtek, így egyre több településen a nagyágyak vastag, komor pallókereteit, zömök oszlopait kecsesebb és világosabb faalkatrészek váltották fel, amelyek enyhe viaszolása kiemelte a természetes színt és erezetet, a mérműves díszítőformáknál is. Hogy a németalföldi reneszánsz    megtartotta a súlyos, nehézkes, sötét ágyvázakat, az már tudatosan választott tájjellegű ízlést fejezett ki.  A díszítés általában visszatért az ornamentikus antik mintákhoz. Az így is díszoltárhoz, dísztrónushoz hasonló főágy fekvősíkja alól kerekes faágyak voltak kigördíthetők, a személyzet egyes bizalmi tagjai számára.   Ilyen szerkezeteket az ispotályok kórtermei és a papi tanintézeti kollégiumok hálótermei is felvonultattak.

              A 16. századi, érett reneszánsz nagy bútorművességi újítása a furnérvágás volt (az ókorban is ismerték, de csak Egyiptomban).  A szálkás, olcsóbb deszkákat el lehetett már fedni csinos falemezekkel, így a szerényebb polgári otthonok ágyai és az előkelőkéi közt csökkent a stílustávolság (orsó-oszlopos ágyak kereskedő-portákon is akadtak).  Innentől a támlaintarziák is fűrésszel készültek. A főágyon kívül alvópad-, vagy ágyszék-jellegű fekvőbútorok szolgáltak a háznál hasonló alapfunkcióval, de házi ravatalozáshoz is alkalmasan.

            A késő-reneszánszban vette kezdetét, de a 17. századi barokk korban vált széleskörű szokássá, hogy a főágy – amely a nappaliban helyezkedett; ekkoriban még nem váltak általánossá a hálószobák –, a térközépre kerüljön (lit de parade) és a ház ura vagy úrnője délelőttönként ágyban fogadja látogatóit  (tisztelők, ügyes-bajos dolgokban eljárók, odarendelt foglalkoztatott személyek, egyéb vendégek). A reprezentatív ágyak úgy váltak már tobzódóan díszesekké, hogy monumentálisabb és egyre kalandosabb szabású baldachin-rendszerük mellett a textilek szinte teljesen elfedték a favázakat: az ívelt támlaformák, ágypárkányok is brokát-bevonatot kaptak.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

Az ősidők fekhelyei

Az ágy fogalmi dualizmusa

Az ágy az ókorban – Egyiptom

Az ágy a görög-római ókorban

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap